Teljesen elkapott a nosztalgikus hangulat, plusz még szabadidőm is van (ami jövő héttől kezdve nem lesz elmondható), úgyhogy íme, a legfrissebb bejegyzés egy év után!

Hol is kezdjem, hol is kezdjem…? Már egy hete visszajöttem Aberdeenbe, bár azóta nem sok minden történt. Most van a Freshers’ week, de ehhez én már túl „korosnak” érzem magam, úgyhogy igyekszem elkerülni az őrületet. Annyira voltam hajlandó, hogy kedden elmentem feliratkozni vívásra és tae-kwon-doera (még mindig nem tudom hogy kell írni). Ez mondjuk egy vicces story. Van egy lengyel lány, akivel nagyon jóban vagyok és megegyeztünk, hogy elkezdünk együtt sportolni, hogy motiváljuk egymást. Így mindketten választottunk egy-egy sportot és együtt fogunk eljárni edzésekre. Tae-kwon-doe hétfőn, pénteken este és vasárnap délután lesz, vívás pedig kedden és csütörtökön este. Na, kb ennyi volt a Freshers’ weeken való részvételem.

Egyébként még mindig abban a lakásban lakom Cazzel, amibe tavaly ősszel (ő nyáron) költöztem be. Szerencsére nincsen komoly probléma sem a lakással, sem az ügynökséggel. Ha esetleg valami tönkremegy, mint pl tavaly télen a cirkó és két hete a mosógép, akkor kihívjuk a szerelőt és az ügynökség fizeti a szervízelést (mert ugye nem miattunk mentek ezek tönkre).

Talán az egyik legfontosabb információ, hogy ma voltam advisingon és sikerült minden tárgyat felvennem, amit akartam. Szóval az első félévben ezeket fogom tanulni: International Security, Development Economics és arab. Igen, arabul fogok tanulni (mivel a spanyolt már nem tudom folytatni)!

És a másik fontos információ, hogy elkészült az új könyvtárunk! Kívül úgy néz ki, mint egy akvárium, de belül nagyon jó lett! Van egy lyuk az épület közepén, amiben eltolva lehet látni az emeleteket, bár a visszhang szempontjából még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez jó ötlet volt. Minden önműködő és új, kényelmesek a székek, minden asztalon van konnektor, sőt pár asztalra még olvasólámpa is került. Állítólag ez a világ legjobban felszerelt és legmodernebb egyetemi könyvtára jelenleg, úgyhogy lehet irigykedni! J

Dióhéjban ennyi lenne a mondanivalóm. Majd megpróbálok többet írni, mint tavaly (ami lássuk be, hogy nem lesz nehéz)…

Hát igen, újra itt volnék… Az Isten háta mögötti Aberdeenben, új lakásban (már nem koleszban!), új laptoppal.

 http://picasaweb.google.com/lilla1213/LastDaysInHectorBoece#5490346709743640642

Ezen a linken meg tudjátok nézni hogyan is teltek az utolsó napok a Hector Boece Court-ban... 

 Ééééés VÉGE! Igen, bizony, ma délelőtt 11-kor véget értek az első évi megpróbáltatások. A következő megoldásra váró probléma a csomagolás és hazajutás lesz hála a BA sztrájknak. Ezúton szeretnék a sztrájkoló legénységnek kellemes pihenést kívánni azon a bizonyos melegebb éghajlaton...

Na, de elég rég nem írtam már, pedig elég mozgalmas 2 hónapom volt ám! A legfontosabb mind közül, hogy találtam lakást a következő tanévre! Ez egy hosszú történet lesz, úgyhogy remélem, mindenki kényelmesen elhelyezkedett. Szóval a történet valahol február végén március elején kezdődött, amikor Caz-vel elkezdtünk lakást nézni. Az első jelölt kb 20 perc sétára volt az egyetemtől 600 fontért havonta. Borzalmas volt! Az nem elég, hogy nem voltak normális ablakok (csak keret és szimpla üveg), tehát télen a fűtés számla az egekben lenne, de büdös, dohos és penészes is volt. Mondjuk a szobák mérete is vicces volt. Franciaágy volt mindkettőben, de az ágyra az ajtóból kellett lefeküdni, mert az egész olyan volt, mintha a szoba köré építették volna a szobát. Tehát ezt rögtön el is vetettem. Igen, én, mert Caz nagyon aranyos és kedves, de az ítélőképessége....Hogy is fogalmazzak? Mondjuk azt, hogy nem bíztam meg benne ezen a téren.

A következő szerencsés lakást április elején néztük meg. Ez tök jó lett volna. Közel volt az egyetemhez (10 percre gyalog), tiszta volt és normális méretűek voltak a szobák, de nagyon drága volt (650 font) és azonnal ki kellett volna vennünk.

A harmadik lakásra hittük azt, hogy az a tökéletes! Igaz, hogy 600 font volt és messze volt az egyetemtől (1 óra gyalog), de tiszta volt, baba illata volt és olcsó volt a fűtés és az áram. Ezzel is az volt a probléma, hogy májustól kellett volna fizetnünk a bérleti díjat. Még aznap megnéztünk egy másik lakást is közel a „tökéleteshez”, de az penészes, büdös és ehhez képest drága volt (550 font).

A folyamatos kudarcok után elkeseredtünk, mert nagyon úgy nézett ki, hogy legkésőbb júniustól kell fizetnünk a lakbért, ha alá akarunk írni egy bérleti szerződést mielőtt én hazamegyek. Úgyhogy két hálószobás lakás helyett elkezdtünk egy hálósat és külön nappalisat keresni és így egyikünk a nappaliban aludt volna. Megnéztünk egyet, ami közel volt a sulihoz, de nem volt külön nappali benne. Aztán találtunk egy másikat, ami a központban volt Skócia egyetlen magyar étterme fölött! Ettől teljesen lázba jöttem, de hatalmas csalódás volt. Először is itt sem volt külön nappali és a konyha.... Ilyen konyhát még nem nagyon láttam. Ha nem az Egyesült Királyságban lennék, akkor a „szocreál” szóval írnám le...

Ezután teljesen elkenődve baktattam vissza a koleszba és már megjelent előttem egy híd, ami alatt lakni fogok jövőre, amikor beugrott egy ötlet. Eszembe jutott, hogy a „tökéletes lakást” a Northwood ügynökségnél találtuk, de azóta nem botlottunk bele a hirdetéseikbe. Úgyhogy amikor visszaértem a szobámba rögtön elkezdtem keresgélni a honlapjukon és akkor ott megtaláltam! Egyetemtől 10 percre, KÉT hálószobás, felújított, modern lakás, havi 525 fontért. Aztán láttam a képeket is: modern, hófehér konyha, külön nappali kandallóval, 2 hálószoba, és egy hatalmas fürdőszoba pezsgőfürdős sarokkáddal!!! Mondanom se kell, másnap reggel pontban 9-kor hívtam az ügynökséget, 11-kor a lakásban voltam (tiszta, szag és penészmentes is volt!) és 1-kor már Caz-vel mentünk az ügynökséghet lefoglalni a lakást. Na itt akadtak problémáink, mert diákok vagyunk és ezért meg kellett adnunk egy kezest, aki legalább 3 éve az Egyesült Királyságban lakik. Caz szülei nagyon rendesek voltak és vállalták a kezességet, de mivel Caz anyukája nyugdíjas és az apukája magánvállalkozó, ezért visszadobták őket, mint kezeseket. A következő opció az volt, hogy ha kifizetünk 625 * 3 fontot (525 font a havi bérleti díj + 100 font), akkor nem kell kezes. Caz szülei megint nagyon rendesek voltak és kifizetik ezt az összeget helyettünk, de ezt vissza fogják kapni, amikor kiköltözünk. Szóval leraktunk az asztalra 750 font foglalót, amit a beköltözés után visszakapunk, és július 23-án költözhetünk (illetve Caz fogja átvenni a kulcsokat, mert én otthon leszek). Hát tömören így működik a lakásvadászat Aberdeenben...

Ezen kívül valószínűleg sikeresen levizsgáztam! Május 24-én kezdtem nemzetközi szervezetekkel („izgalmas” téma volt, de legalább jó kérdéseket kaptunk a vizsgán), 28-án makróközgáz olt soron (egyszerűen tökéletes volt a vizsga!) és ma spanyollal zártam, ami még mindig olyan volt, mint a „Meki”: mindig azt kapod, amit vársz.

A következő napokban már „csak” pakolnom és csomagolnom kell, és ha minden jól megy, akkor 11-én 23:45-kor érkezem Ferihegy 2B-re! :-) 

 Bizony, bizony, nem csalás, nem ámítás! Egy Mercivel „gurultunk” keresztül Skócián!

Persze ennek voltak előzményei is: anyuék kijöttek hozzám 5 napra. Elég hirtelen elhatározásból indult a dolog, mert 2 héttel az utazás előtt foglaltunk le mindent és akkor még minden úgy tűnt, hogy rendben lesz.

De gyakorlatilag semmi sem volt rendben! Anyuéknak március 25-én kellett volna megérkezniük Aberdeenben kb fél 2 körül. Természetesen sikerült belenyúlnunk a British Airways sztrájkba, úgyhogy ha jól emlékszem végül 4 járatból hármat törölt a légitársaság... A 25-ei gépet sikerült 2 és fél órás telefonálgatással átraknom eggyel későbbre, a hazafelé menő gépeket pedig anyuék intézték a reptéren. Aztán 25-én délután naivan kimentem fél 5-re a reptérre, amikor is a gépnek meg kellett volna érkeznie. Pár perccel hamarabb kiértem és nagyon megörültem, amikor a kijelzőn az volt kiírva, hogy a gép 16:20-kor és nem 16:30-kor érkezik... 16:40-kor még mindig az volt kiírva, hogy a gép 16:20-kor fog érkezni. Mit ne mondjak kezdtem aggódni, mert kint valószínűleg az év legnagyobb köde volt aznap. Na de amikor egyik pillanatról a másikra az volt kiírva, hogy további információért forduljak a légitársasághoz, az a bizonyos hideg veríték elkezdett folyni a hátamról... Egyből rohantam a BA pulthoz, ahol közölték velem, hogy a gép Glasgowban (!) fog leszállni. Végül a fél 5 helyett anyuéknak sikerült  negyed 11-kor megérkezniük Aberdeenbe (busszal).

Az első sokk után bementünk a városba, ők lepakoltak a szállodában (ami tisztességes szálloda volt és nem csak 1-1 éjszakára használatos, ugye anyu?!) és utána belevetettük magunkat az aberdeen-i éjszakába (értsd úgy, hogy beültünk a szállodával szemben lévő kocsmába, elegánsabb nevén pubba). Na és itt ért minket (engem kevésbé) a második sokk, ugyanis a pub az egy templomban volt (igen, egy valaha imádkozásra használt templomban és egyébként ilyen pubból/szórakozóhelyből legalább 3 van Aberdeenben). Ráadásként megőrizték a faberakásokat és az egész ódon bensőt egy kis Drakula hangulattal spékelték meg. Ha jól emlékszem, akkor a nap mondata (de lehet, hogy az egész skóciai kiruccanás mondata) itt már sokadszorra hangzott el: „Ezt nem hiszem el!”.

Az első egész nap normálisan indult. Én reggel vártam anyuékat, ők meg várták a bérelt autót, amit csak nem akartak a szállodához vinni annak ellenére, hogy amíg a reptéren vártam, addig megbeszéltem az autókölcsönzővel, hogy másnap a szállodánál vennénk át a kocsit. Ezek után közölték velük, hogy akkor fáradjanak be a reptérre átvenni a kocsit. Anyuék meg is rendelték a taxit, amikor kiderült, hogy akkor inkább a városban kell átvenniük az autót (nem voltam velük ezen a délelőtt, hiszen én fegyelmezetten vártam őket a koleszban, úgyhogy nem tudom, pontosan hogy volt ez a történet). A lényeg, hogy végül nem egy Ford Focust, hanem egy nem tudom milyen Mercit kaptunk! Erre mi volt az állítólagos reakció??? „Ezt nem hiszem el!” Aztán egy majdnem 1 órás rettegés (mert ugye itt minden a „rossz” oldalon van) és eltévedés után sikerült megérkezniük a koleszba és leszállítaniuk a nekem hozott „meglepiket”. Aztán elmentünk vásárolni, ebédeltünk, megnéztük a tengerpartot, sétáltunk a városban és a napot egy pubban (vagy inkább több pubban) zártuk.

Szombat-vasárnap nagy fába vágtuk a fejszénket: elindultunk egy kétnapos felföldi kirándulásra. Reggel fél 9 körül sikerült is nekivágnunk a kanyargós szerpentinnek a Felföld felé. Az idővel végig szerencsénk volt, mert alig esett az eső, és még a nap is megpróbált sütni kisebb-nagyobb sikerekkel. A terv az volt, hogy megnézzük a Balmoral kastélyt, az Elian Donan várat (ahol például a „Boldogító talánt” is forgatták) és utána irány a Skye sziget. Ehhez képest a Balmoral kastély még zárva volt (április 1-én nyitott, ha jól emlékszem) és a Skye szigetre már nem jutottunk el, mert kifutottunk az időből. Úgyhogy az Elian Donan vár után elmentünk Fort Williambe, ahol a szállásunk volt. Na itt hangzott el a következő „Ezt nem hiszem el!”. 25 fontot kellett fizetnünk fejenként egy éjszakáért reggelivel, úgyhogy anyu nem volt túl optimista, de amikor megláttuk a szobákat, kellemesen csalódtunk. Kényelmes ágyak, saját fürdőszoba mindkét szobához és még a reggeli is jó volt, úgyhogy vasárnap reggel abszolút pozitív élményekkel indultunk neki a napnak. Először Glen Coe-ba mentünk volna, amit nem találtunk meg, úgyhogy megint megpróbáltunk eljutni Skye szigetre, de csak Mallaig falucskáig jutottunk. Onnan aztán Loch Ness felé vettük az irányt, de sajnos a Látogató Központ bezárt mielőtt odaértünk volna. Kívülről lefotóztuk az Urquhart várat (mert az is bezárt mire odaértünk), próbáltuk megtalálni Nessiet, de nagyon szégyenlős volt és megpróbált elbújni, de egy óvatlan pillanatban mégis sikerült lefényképeznünk! :-) Inverness-en átautóztunk és még egy gyors katedrális nézés után Elgin városkában este hulla fáradtan zuhant ki-ki a saját ágyába Aberdeenben.

Hétfőn egy dél-skóciai, főleg kastélytúrára, indultunk. Glamis kastély volt az első szerencsés versenyző, utána következett a Blair kastély és mivel Scone (ejtsd: „szkún”, igen, az a drága skót akcentus) kastély még zárva volt, ezért elindultunk St. Andrewsba, ahol Lilikével és Imolával találkoztunk (bár elég gyors találkozás volt az akkora már majdnem hóviharrá erősödő esőben) és „leszállítottuk” Lilike pakkját otthonról.

Kedden délelőtt még elmentünk ajándékokat vásárolni az otthon maradt „kicsiknek”, sétáltunk egy utolsót a városban, lefényképeztük a „templomot” (értsd: kocsmát) és elindultunk a reptérre. Ott aztán leadtuk az autót, könnyes búcsút vettünk egymástól kb 2 hónapra (mert kb 2 hónap múlva megyek haza), anyuék felszálltak a már KLM gépre, mert a BA sztrájk miatt a BA nem tudott járatot biztosítani és ezért átrakták őket a KLM járatokra, én meg „dacolva a viharos szelekkel” visszaküzdöttem magam a koleszba (igen, ez az a (hó)vihar volt, amivel tele voltak/vannak a hírek otthon). De a kaland itt még nem ért véget, ugyanis a KLM jó szokásához híven mit csinált? Persze, hogy Amszterdamban hagyta anyuék mindkét bőröndjét, illetve csak az egyik volt az övék, mert a másikban az én ruháim voltak. Na aznap én mondtam, hogy „Ezt nem hiszem el!”. Viszont másnap a bőröndök is hazaértek (egyben). A tanulság: KLM közelébe soha többé nem engedem a bőröndjeimet!

Mellesleg itt szinte semmi nem volt abból a hatalmas viharból, amitől zeng a sajtó. Valóban fújt a szél (igaz, nem kicsit) és esett az eső és a hó, de csak kedd este lett fehér a táj, ami itt szerda reggelre el is olvadt és például ma egész nap sütött a nap (bár csak 9 fok volt). Szóval, ha valaki Skóciába készülne egyetemre, akkor csak tengerparti várost válasszon, mert ott minimális az esélye a túl szélsőséges időjárásnak.

Képek: http://picasaweb.google.hu/lilla1213/MercinSkociaban2010032530#

Nem gondoltam, hogy ezt valaha le tudom itt írni: „Üdvözlet a már egy hete napos  Skóciából!” Fogalmam sincs, hogy mi történt az időjárással, mert egy hete nem esett az eső, süt a nap (és már nem csak fényforrásként üzemel) és úgy tudok elmenni valahova, hogy nem lesz koszos a cipőm/csizmám! :-)

Na, de kanyarodjunk is vissza az érdekesebb dolgokhoz. Ha jól emlékszem, akkor ott hagytam abba, hogy voltam állásinterjún és úgy néz ki, hogy megkapom a munkát. Végül tényleg megkaptam ezt a munkát és február 1-én el is kezdtem dolgozni. Valószínűleg a létező legjobb munkát kaptam meg: playworker vagyok egy after school clubban, ami annyit jelent, hogy suli után (14-18 óráig) vigyázni kell a gyerekekre, amíg nem jönnek értük a szüleik. Uzsit kell nekik adni, aztán el kell mosogatni (mosogatógéppel!) és ezeken kívül csak felügyelni kell, hogy lehetőleg ne öljék meg egymást. Ja, és uzsi általában jár a playworkereknek is... Heti 2-3 napot dolgozom, szabadok az estéim és a hétvégéim és így majdnem 2 havi megélhetésre (értsd: kaja, szórakozás, stb) keresem meg a pénzt.

Ezen kívül, végre megkaptam az összes vizsgaeredményem, és gond nélkül levizsgáztam az első szemeszterből! Viszont jövő héttől kezdődnek az újabb esszéleadások, ami azt jelenti, hogy jövő héten (hétfőn) közgáz esszé, két hét múlva IR bibliográfia és egy prezentáció és még egy közgáz prezentáció, és a szünet előtti héten még egy spanyol ZH. Aztán 3 hét (!) szünet némi esszéírással és munkával megspékelve, szünet után még 4 hét suli spanyol prezentációval és szóbeli vizsgával, és végül, de nem utolsó sorban 3 hét vizsga... Hurrá! ÉS aztán pedig megyek haza!! :-)

Igen, a félévi vizsgák már a múlté. Igazából itt nem csinálnak nagy felhajtást a vizsgákból, mert általában, ha az ember lánya (vagy fia, kinek épp mi tetszik) tisztességesen és határidőre megcsinált minden beadandót, akkor gyakorlatilag a vizsga már csak egy színjáték, hiszen az esszékből és kisebb feladatokból már megvan az a bizonyos 40%, amivel át lehet menni a vizsgán.

Szóval a vizsgázás volt a múlt hét programja: kedden volt a spanyol és a közgáz, csütörtökön a nemzetközi kapcsolatok és szombaton (!) az a fantasztikus Latin Amerika kultúrás izé. Természetesen az utóbbi tantárggyal volt a legtöbb bajom, mert a tanár volt olyan kedves és összerakta egy kérdésbe azt a két témát, amit hajlandó voltam megtanulni. Ebből pedig az következik, hogy van egy mondjuk normális esszém és van egy roppant kreatív műalkotásom.

Maga a vizsga úgy néz ki, hogy be kell menni egy nagy terembe (én legtöbbször tornateremben voltam), le kell ülni egy asztalhoz és ki kell tölteni egy IB-soknak ismerős papírt (diákigazolvány szám, név, tantárgy, beadott oldalak száma, stb). Aztán elkezd ketyegni a két óra, ami alatt általában 2-3 esszét kell írni tantárgytól függően. Spanyolnál csak egy átlagos, magyar rendszerben is használatos, nyelvtanra rámenő feladatlap volt. Közgáznál egy esszé, két igaz-hamis (persze indoklással) és 20 karikázgatós feladat volt. A nemzetközi kapcsolatoknál pedig 3, a Latin Amerikásnál 2 esszét kellett írni.  

Ez a hét pedig arról szól, hogy várom, hogy mindenki befejezze a vizsgáit. Úgyhogy leginkább semmit sem csinálok. DE, ha minden jól megy, akkor holnap délelőtt helyreáll a rend, és miután Mathilde és Diane is befejezte a vizsgát megyünk a „városba” vásárolni (azt csak ők fognak, mert én ma voltam) és ebédelünk.

Ma egyébként elmentem megcsináltatni a National Insurance Number-t (azaz adószámot), hogy tudjak dolgozni, merthogy találtam munkát! A részletek majd később, ha már 100% lesz a dolog...

 Szép jó estét/éjszakát mindenkinek!

Sajnos vége az otthon töltött téli szünetnek. Bármennyire is fájt, de tegnap vissza kellett jönnöm. Na nem mintha itt nem érezném jól magam, de hát az otthon az mindig otthon marad...

Bár azt meg kell hagyni, hogy eddig még mázlim volt a repüléseknél. Mikor mentem haza? Hát persze, hogy az évszázad legnagyobb havában! De ehhez képest, csak egyszer fél órás késés volt Aberdeenből és aztán még úgy 2 órás késés Amszterdamban. Visszafele viszont ennyire nem voltam szerencsés, mert az igaz, hogy elértem a csatlakozást (hála egy 50 perces késésnek), de a csomagom úgy döntött, hogy még egy kicsit Amszterdamban marad a ruháimmal és a fő probléma, a kajával. DE ma reggel kiszállították a csomagom és alig olvadtak ki a cuccok, mert ugye nyilván nem fűtött helyiségben tárolják az elkallódott csomagokat.

Ma pedig nem csalás, nem ámítás, korizni voltam! Szerintem legalább 2 éve már, hogy utoljára jeget láttam, úgyhogy ez most kifejezetten jól esett. És nem is drága, mert 2 órára kori bérléssel együtt fizettem 5 fontot. Ráadásként fedett hoki pálya, szóval még a jég is jó minőségű. Jobb, mint a Műjégen (bár nem olyan nagy), mivel csak 2 órát lehet korizni, ezért a jég nem megy teljesen tropára. Szerintem ide még párszor kinézek a télen... :-)

 A tény, amit fáj kimondani: beléptem a harmadik x-be, mostantól kettessel fog kezdődni az éveim száma... Viszont, már csak 6 nap és megyek haza három egész hétre!! :-)

Úgy dereng, hogy legutóbb az Afrika hét előtti eseményekről írtam, úgyhogy most épp itt az ideje beszámolni az Afrika hétről. Először is én sokkal jobbra számítottam. Másodszor nem vettem részt minden előadáson időhiány vagy lustaság miatt, mivel az előadások este 6-kor kezdődtek, ezért amikor nem volt 5-ig órám, akkor nem igazán akaródzott a tök sötétben visszasétálni. Merthogy itt már háromkor elkezd sötétedni és általában négykor már „éjszaka” van. Ez elég lehangoló, de azért ennek is van előnye, pl sokkal hatékonyabban lehet tanulni. Egyébként az esőnek is ez az előnye, mert ilyenkor határozottan jobban érzem magam a fűtött és SZÁRAZ szobában, mint kint a hidegben, SZÉLBEN és szakadó esőben. De térjünk vissza az Afrika hétre. Két előadáson voltam: az elsőt az IR tutorom tartotta az afrikai élelemhiányról („African foodcrisis”), de erre csak heccből mentem el, mert kíváncsi voltam, hogy az is olyan lesz, mint a közös óráink, azaz fölösleges és unalmas, vagy pedig csak minket tisztel meg ezzel. Hát csak minket tisztel meg ezzel, mert az előadása érdekes és egyben sokkoló volt (itt szeretném kihangsúlyozni, hogy eléggé szubjektív is volt, mivel Ichimi nigériai). A második előadást meg valami nagy professzor tartotta Afrika szerepéről a globalizációban. Ez érdekes téma lett volna, ha a másik teremben próbáló kórus nem énekelte volna túl a mikrofon nélkül beszélő 80 éves bácsit...Szóval ebből kb semmit nem értettem/hallottam.

És ezen a héten vége lett a közgáznak és az IR-nak, ami azt jelenti, hogy a következő héten csak spanyolra és latin amerikai kultúrára (no meg az utolsó IR tutorial órámra) kell bemennem, úgyhogy lesz időm készülni a januári vizsgákra. Jah, és csütörtökön volt a spanyol szóbelim, ami jól sikerült, bár pontszámot még nem kaptam.

Tehát nincs más hátra, mint kiélvezni az utolsó hetet a szünet előtt, elkezdeni a tanulást (mert otthon nem áll szándékomban tanulni), csütörtökön-pénteken mosni és takarítani, mert nem akarok rumlira visszajönni januárban, pénteken csomagolni és szombat reggel kitaxizni a reptérre, ami egy kisebb vagyon lesz (15 font), de nincs más alternatívám, mivel a reptér messze van és busz is csak hétvégén megy oda (na ez mekkora hülyeség) és ráadásként a vonatállomás is 2 mérfölddel arrébb van (plusz a vonathoz be kell menni a központba). Úgyhogy marad a taxi, de azért még körbekérdezem a népet, hátha másnak is 9 és fél 10 között kell a reptérre érnie. :-)

 Már megint elég rég írtam, de egyszerűen vagy nincs időm blogolni vagy nem, történik semmi említésre méltó velem. Most viszont bepótolom az egyhavi lemaradást.

Először is a múlt hét reading week volt, ami annyit jelent, hogy összesen 3 közgáz előadásra kellett bemennem! Másodszor, október végétől kezdődött a beadandók sora. Az első szerencsés az IR bibliográfia teszt volt. Igen, pontosan, bibliográfia teszt. Ez annyit jelentett, hogy ki kellett választanom egy esszé kérdést, akár azt is amiből aztán a rendes esszét is megírtam, és kb 300 szót kellett írni és bele kellett rakni négy különböző forrást (tankönyv, újságcikk, nem tankönyv könyv és egy internetes forrás). Az egyetlen kihívás az volt, hogy az egyetem a Harvard típusú bibliográfiát kéri és nem azt, amit az IB kért, de mondjuk a Harvard még könnyebb is. Milyen meglepő 20-ból 20 pontot kaptam, de ami viszont tényleg meglepő, hogy volt olyan csoport is, ahol a 16 diákból 12 megbukott ezen a „vizsgán” (ami egyébként 10%-a a végső jegyemnek!!!). A következő szerencsés befutó az IR esszé volt, amit múlt héten kellett beadni. És mi volt a kérdésem??? „Why did the League of Nations fail?”, amit IB-n tökéletesen kidolgoztunk, úgyhogy csak előkaptam a jegyzetet és kerestem pár forrást hozzá, úgyhogy talán ezzel a pontszámmal is meg leszek elégedve. :-) A legviccesebb a múlt hét volt a közgáz (bár annak elvileg csak ma van a határideje) és a Latin Amerika esszékkel. A közgáz is egy tipikus IB-s kérdés volt, amit kb 100-szor átrágtunk (global warming, market failures), ezért itt az a probléma állt fenn, hogy csak 1000 szót lehetett rá írni (max), de amikor észbekaptam, már 1200 szó felett voltam és a befejezésnek még híre-hamva se volt, de végül sikerült letornáznom a szószámot kereken 1000-re (igaz, az „és” és a névelők elég nehezen felfedezhetők az esszében :P ). A Latin Amerikáról meg csak annyit, hogy hihetetlen, de a semmiről is lehet 1500 szót írni! :-)

És most jöjjön a múlt hét csúcspontja: csütörtök estétől vasárnap reggelig Edinburgh-ban voltam Imolánál! A vonatot is olcsón megúsztam (20 font volt oda-vissza) és ráadásul itt a másodosztály ezerszer jobb, mint otthon az első osztály. Pénteken bementem az egyetemre Imolával és beültem vele egy pszihológia előadásra, aztán pedig elmentünk Skócia egyetlen IKEÁJÁBA!!! Igen, IKEA!!! Imádom, de egy kisebb vagyont otthagytam, bár ez úgy általában igaz az egész hétvégére, mert Edinburgh nem egy olcsó hely... Aztán meg este a Princess Street-en sétáltunk. És szombat délelőtt Lili is megérkezett! Annyira jó volt vele is találkozni két hónap után. Az egész napot együtt töltöttük, várost néztünk, hegyet másztunk és moziztunk. Mi mást néztünk volna meg, mint a New Moon-t (Újhold), mert még tavaly megegyeztünk, hogy bárhol is leszünk a New Moon premierjén, de együtt nézzük meg. A filmre külön nem térek ki, mert a lányok úgyis tudják, hogy milyen, a fiúkat meg nem igazán érdekli. Végül vasárnap reggel 8-kor elindult a vonatom vissza Aberdeen-be, Imola nagy örömére szerintem, mert így visszakapta az ágyát. ;-)

Ma pedig megírtam életem első zh-ját spanyolból. Igazából nem volt veszélyes, úgyhogy remélem, hogy megkapom a közel húsz pontot megint. Délután pedig az IR tutorial-en az én csoportom tartott előadást az 1956-os forradalomról, mivel 4-ből ketten voltunk magyarok a csoportban. És, ami nagyon ritkán történik meg (eddig még soha), Godwin (a tutor) le volt nyűgözve és nem tudott belekötni semmibe, sőt az óra végén odajött hozzánk és azt mondta, hogy „Ez szép volt lányok!”.

Most hirtelen ennyi, de jövő héten megint írok, mert az a hét az „Africa week” az IR-osoknak, ami annyit jelent, hogy mindenféle előadások vannak Afrikáról és a problémákról (ma pl Godwin, aki egyébként nigériai, tartott előadást a food security-ről (nem tudom, mi a magyar szakszó erre, talán táplálék/élelem biztonság????). 

 Igen, ezt is megéltem, ugyanis múlt héten volt életem első igazi Halloween-ja! Azt nem tudom, hogy Amerikában mekkora cirkuszt csinálnak belőle, de hogy itt hatalmasat az biztos. Először is, Halloween október 29-én kezdődik és utána vasárnap estig nincs megállás. 29-én este van, amikor a gyerekek beöltöznek és a „Trick or Treat!” („Csokit vagy Csalunk!”) szöveget kántálva járják az utcákat.

A legviccesebb viszont a péntek volt, amikor szinte mindenki beöltözött valaminek napközben! Két előadásom közben volt 3 szabad órám, amit arra használtam, hogy bementem a belvárosba jelmezt venni magamnak a szombati Halloween partyra és teljesen ledöbbentem, amikor jelmezbe bújt üzletemberek (!) jöttek velem szembe (a zombiktól a vámpírokon át a különféle szörnyekig minden volt). Egyébként a jelmezvásárlás közepette sikerült végre alaposan szemügyre vennem Aberdeen két bevásárlóközpontját, amik ugyan nem akkorák, mint például a Westend, de mindent meg lehet találni. De aggodalomra semmi ok, mert másfél hete adták át a legújabbat, amit eddig csak kívülről láttam, de állítólag sokkal nagyobb, mint a többi és még mozi is van benne, szóval szerintem megvan a péntek délelőtti programom...

Na, de térjünk vissza a Halloweenra. Pénteken egy szülinapi buliba voltunk hivatalosak, ahova természetesten be kellett öltözni. A téma pedig „híres emberek” volt, de kizárólag olyanok, akiket a skótok is ismerhetnek. Tehát kapva az alkalmon, hogy végre felvehetem a méregdrágán vett koktél ruhámat én végül Vilmos herceg barátnője/”mennyasszonya” lettem (Kate Middleton). Az idő persze nem nekem kedvezett, mert péntek este olyan vihar volt, amilyet nem nagyon látni erre, úgyhogy végül az egyik szórakozóhely mosdójában a kézszárító alatt szárítottam a hajam és a ruhám... Nagyon vicces volt...

Szombaton persze hétágra sütött a nap, de ez mellékes. Szóval szombaton voltak a nagy Halloween party-k szerte a városban. Aznap este és tündér voltam tollas szárnyakkal, világítós varázspálcával és tiarával. Mathilde és Diane pedig punknak öltöztek, úgyhogy el lehet képzelni hogy néztünk ki együtt. Talán ez volt az év legőrültebb éjszakája! Amikor elindultunk Hillheadről kicsit még kellemetlenül éreztem magam a szárnyakkal a hátamon és a borzalmasan giccses tiarával a fejemen, de amikor beértünk a városba megnyugodtam, ugyanis MINDENKI (de tényleg mindenki) be volt öltözve. Rengetek Jack Sparrow rohangált, de láttam kék embereket, terhes (férfi) apácákat, tangában és harisnyatartóban feszítő fiúkat, mindenféle szörnyszülöttet és annak nem tudom, hogy mi a neve, de a régi Windowsban volt az a játék, amikor egy golyót kellett vezetni, ami ette maga előtt az utat.

Végül a szárnyaimtól megfosztva (mert Vincent ellopta, de vissza fogom szerezni!), kellőképpen elfáradva zuhantam az ágyba valamikor vasárnap hajnalban, de ezt a hétvégét nem fogom egyhamar elfelejteni. Igazából sajnálom, hogy otthon nincs ilyesmi. Oké, tudom, hogy nálunk van farsang, de akkor igazából csak az alsós általános iskolások öltöznek be szívesen, pedig az tényleg tök jó poén, amikor egy városnyi ember rohangál napokig jelmezben.

Képek itt: http://picasaweb.google.hu/lilla1213/Halloween#

Na jó, azért nem volt olyan unalmas, mint amilyennek hangzik, mert Imola nálam töltötte a hétvégét!

Szép jó estét Mindenkinek!

Ahogy visszanézem a bejegyzéseket elég rég jelentkeztem már. Ennek az a legfőbb oka, hogy az elmúlt héten beteg voltam…Igen, én sem úszhattam meg a "Freshers’ flu"-t, de jobb mindenen átesni, mert legközelebb már nem lesz ilyen jellegű gondom. A másik előnye az volt, hogy el tudtam menni az orvoshoz az „Old Aberdeen Medical Practice”-ba regisztrálni. Elvileg csak erre a hétre volt időpontom, de miután csütörtökön haldokolva és lázasan felhívtam őket, sikerült kisírnom, hogy PÉNTEKEN (még véletlenül sem csütörtökön) mehessek regisztrálni és még az a lehetőség is fennállt, hogy utána TALÁN még egy orvos is rámnézzen. Szóval pénteken 11kor fegyelmezetten ültem a rendelőben Dianenel (aki addigra szintén belázasodott) és töltögettem az adatlapomat (kb 5 perces munka miatt kellett volna egy hetet várnom! Hihetetlen!). És megtörtént az is, amire nem számítottam: délután 3ra kaptunk időpontot az orvoshoz. Mivel még csak dél volt, ezért visszajöttünk Hillheadre, hogy együnk valamit és megbeszéltük, hogy kimegyünk a megállóba fél 3ra, hogy biztosan elérjük a háromnegyedes buszt (mert egyikünk sem akart megint fél órát gyalogolni, amikor a köhögéstől megviselt tüdőnkre minden egyes levegővétel tűszúrásszerű érzést gyakorolt). Persze „Mörfi” közbelépett: a busz késett és csak 3kor fordult be a „Hillhead Central Building” elé és ebből kifolyólag sikerült 10 perces késéssel az orvoshoz érnünk. Kivártuk a sorunkat a recepciónál, ahol a nővér lekapott minket mind a 10, illetve ebben az esetben mind a 20 körmünkről, hogy mi az hogy így elkésünk és nem érdekli, hogy miért történt és nem érdekli, hogy késett a busz, de ma már nem mehetünk be az orvoshoz. A legnagyobb poén pedig az volt, hogy kb 10 ember volt a váróban 6 orvosra! Így végül megtörve, a sírógörcs határán kijöttünk a rendelőből és elmentünk a legközelebbi gyógyszertárba köptetőt venni. Szép piros színe van, ami a gyerekkoromat idézi, illetve annak is csak egy rövid szakaszát, mert úgy 5 éves korom óta nem voltam hajlandó bevenni a kanala orvosságokat. El tudjátok képzelni, hogy mennyire rosszul voltam, ha leerőltettem a torkomon a köptetőt…

És hogy mi ebből a történetből a tanulság? Először is, hogy itt senki ne akarjon beteg lenni, mert az orvoshoz maximum egy koporsószöggel juthatunk el és még akkor sem biztos az ellátás. Másodszor, itt betegség esetén a gyógyszerész a legjobb barátod és csak akkor gondolkozz el azon, hogy orvoshoz mész, ha már a gyógyszertár összes vény nélkül kapható gyógyszerét kipróbáltad. (Csak egy érdekesség: a gyógyszertárban ingyen gumi van... :-P) Harmadszor, igyál sok teát (mázli, hogy legalább teából jól állnak).  És végül, de nem utolsó sorban: ne hívd fel anyukádat az éjszaka közepén azzal, hogy lázas vagy, de nem pakolt be neked normális lázcsillapítót. Felesleges ilyen hívásokkal bajlódni, mert az anyukák úgyis használhatatlanok hajnalban.... J

Látta valaki a „Boldogító talán” című filmet? Abban van, hogy a főszereplő abból él, hogy feltalálta a kávégallért, amit a „take-away”-es poharakra tesznek. És ez a kávégallér tényleg létezik! Ma személyesen is találkoztam egy ilyen izével, amikor betévedtem a Starbucksba egy forrócsokiért és határozottan állíthatom, hogy megtaláltam a megfelelő gyógyszert a fresher’s flu ellen is. Igaz kicsit drága, de ha az ember pocsékul érzi magát, akkor ez a forró csokis ital meghintve egy kis fahéjjal csodákat tud tenni! :-)

Kedves egybegyűltek, úgy tűnik, hogy előző két év nyújtotta fantasztikus 0. órák és hasonló finomságok után (pl legalább 30 óra/hét), idén itt a pihenés ideje! Megfejtettem az órarendem:

Hello mindenki! Végre hivatalosan is a University of Aberdeen diákja vagyok, ugyanis ma volt a regisztráció. Ez annyit jelent, hogy miután otthon e-regisztráltam (ez igazából csak az adataim megerősítését jelentette) jöhetett a következő lépés a sorban (a regisztráció három szintből áll). Szóval ma beszélnem kellett az „advisor of studymmal”, akihez egész évben fordulhatok, ha valami bajom van (pl. honvágy, beteg vagyok, nem megy a tanulás, stb). A tantárgyaimat is vele kellett felvennem és sikerült egyből összetűzésbe keverednem vele, mert nem engedte meg, hogy spanyolt tanuljak. Ennek az oka kicsit komplikált: az a szabály, hogy a „jointed honours” diákoknak (akik két diplomát csinálnak egyszerre) 120 creditet kell összeszedni év végére. Mivel én international relations with economics-ra jelentkeztem, ezért nekem kötelező közgázt és IR-t tanulni, ami összesen 80 credit. Tehát marad még 40 teljesítésre váró creditem. Na, én itt arra gondoltam, hogy felveszem a spanyolt és a politikát is, mert a spanyol csak 30 credit. Erre azt mondta ez az „advisor”, hogy szó sem lehet róla, mert ez már túl sok lenne és ő azt akarja, hogy jól érezzem magam. Úgyhogy végül 12 (!) órám lesz egy héten mindennel együtt és nem tanulhatok spanyolt! Csak összehasonlításként, IB-n legalább 30 órám volt hetente, ha nem több….Van egy sanda gyanúm, hogy az advisormom agyára fogok menni a következő három hétben, mert addig még lehet módosítani a tantárgyakat.

Szia mindenki! Hát megérkeztem… Leszámítva egy „kis” pánikolást és sírás-rívást szerencsésen ideértem a napsütötte (IGEN, jól hallottad!) Aberdeenbe. Az elmúlt 24 órában nem sok felhőt láttam, illetve most már látok, mert Lili északra küldte őket… Na, de térjünk egyből a lényegre:

Végre én is elkezdem régen várt blogomat megtölteni sok hasznos és remélhetőleg érdekes információval. Mivel még senki sem írt egy listát arról, hogy egy külföldre költözés miből áll és mire kell odafigyelni, ezért ezt itt és most én megteszem. :-) Biztosan lesznek benne triviális dolgok is, de ezekről sem szabad megfeledkezni…