Ahogy visszanézem a bejegyzéseket elég rég jelentkeztem már. Ennek az a legfőbb oka, hogy az elmúlt héten beteg voltam…Igen, én sem úszhattam meg a "Freshers’ flu"-t, de jobb mindenen átesni, mert legközelebb már nem lesz ilyen jellegű gondom. A másik előnye az volt, hogy el tudtam menni az orvoshoz az „Old Aberdeen Medical Practice”-ba regisztrálni. Elvileg csak erre a hétre volt időpontom, de miután csütörtökön haldokolva és lázasan felhívtam őket, sikerült kisírnom, hogy PÉNTEKEN (még véletlenül sem csütörtökön) mehessek regisztrálni és még az a lehetőség is fennállt, hogy utána TALÁN még egy orvos is rámnézzen. Szóval pénteken 11kor fegyelmezetten ültem a rendelőben Dianenel (aki addigra szintén belázasodott) és töltögettem az adatlapomat (kb 5 perces munka miatt kellett volna egy hetet várnom! Hihetetlen!). És megtörtént az is, amire nem számítottam: délután 3ra kaptunk időpontot az orvoshoz. Mivel még csak dél volt, ezért visszajöttünk Hillheadre, hogy együnk valamit és megbeszéltük, hogy kimegyünk a megállóba fél 3ra, hogy biztosan elérjük a háromnegyedes buszt (mert egyikünk sem akart megint fél órát gyalogolni, amikor a köhögéstől megviselt tüdőnkre minden egyes levegővétel tűszúrásszerű érzést gyakorolt). Persze „Mörfi” közbelépett: a busz késett és csak 3kor fordult be a „Hillhead Central Building” elé és ebből kifolyólag sikerült 10 perces késéssel az orvoshoz érnünk. Kivártuk a sorunkat a recepciónál, ahol a nővér lekapott minket mind a 10, illetve ebben az esetben mind a 20 körmünkről, hogy mi az hogy így elkésünk és nem érdekli, hogy miért történt és nem érdekli, hogy késett a busz, de ma már nem mehetünk be az orvoshoz. A legnagyobb poén pedig az volt, hogy kb 10 ember volt a váróban 6 orvosra! Így végül megtörve, a sírógörcs határán kijöttünk a rendelőből és elmentünk a legközelebbi gyógyszertárba köptetőt venni. Szép piros színe van, ami a gyerekkoromat idézi, illetve annak is csak egy rövid szakaszát, mert úgy 5 éves korom óta nem voltam hajlandó bevenni a kanala orvosságokat. El tudjátok képzelni, hogy mennyire rosszul voltam, ha leerőltettem a torkomon a köptetőt…
És hogy mi ebből a történetből a tanulság? Először is, hogy itt senki ne akarjon beteg lenni, mert az orvoshoz maximum egy koporsószöggel juthatunk el és még akkor sem biztos az ellátás. Másodszor, itt betegség esetén a gyógyszerész a legjobb barátod és csak akkor gondolkozz el azon, hogy orvoshoz mész, ha már a gyógyszertár összes vény nélkül kapható gyógyszerét kipróbáltad. (Csak egy érdekesség: a gyógyszertárban ingyen gumi van... :-P) Harmadszor, igyál sok teát (mázli, hogy legalább teából jól állnak). És végül, de nem utolsó sorban: ne hívd fel anyukádat az éjszaka közepén azzal, hogy lázas vagy, de nem pakolt be neked normális lázcsillapítót. Felesleges ilyen hívásokkal bajlódni, mert az anyukák úgyis használhatatlanok hajnalban.... J
