Igen, a félévi vizsgák már a múlté. Igazából itt nem csinálnak nagy felhajtást a vizsgákból, mert általában, ha az ember lánya (vagy fia, kinek épp mi tetszik) tisztességesen és határidőre megcsinált minden beadandót, akkor gyakorlatilag a vizsga már csak egy színjáték, hiszen az esszékből és kisebb feladatokból már megvan az a bizonyos 40%, amivel át lehet menni a vizsgán.
Szóval a vizsgázás volt a múlt hét programja: kedden volt a spanyol és a közgáz, csütörtökön a nemzetközi kapcsolatok és szombaton (!) az a fantasztikus Latin Amerika kultúrás izé. Természetesen az utóbbi tantárggyal volt a legtöbb bajom, mert a tanár volt olyan kedves és összerakta egy kérdésbe azt a két témát, amit hajlandó voltam megtanulni. Ebből pedig az következik, hogy van egy mondjuk normális esszém és van egy roppant kreatív műalkotásom.
Maga a vizsga úgy néz ki, hogy be kell menni egy nagy terembe (én legtöbbször tornateremben voltam), le kell ülni egy asztalhoz és ki kell tölteni egy IB-soknak ismerős papírt (diákigazolvány szám, név, tantárgy, beadott oldalak száma, stb). Aztán elkezd ketyegni a két óra, ami alatt általában 2-3 esszét kell írni tantárgytól függően. Spanyolnál csak egy átlagos, magyar rendszerben is használatos, nyelvtanra rámenő feladatlap volt. Közgáznál egy esszé, két igaz-hamis (persze indoklással) és 20 karikázgatós feladat volt. A nemzetközi kapcsolatoknál pedig
Ez a hét pedig arról szól, hogy várom, hogy mindenki befejezze a vizsgáit. Úgyhogy leginkább semmit sem csinálok. DE, ha minden jól megy, akkor holnap délelőtt helyreáll a rend, és miután Mathilde és Diane is befejezte a vizsgát megyünk a „városba” vásárolni (azt csak ők fognak, mert én ma voltam) és ebédelünk.
Ma egyébként elmentem megcsináltatni a National Insurance Number-t (azaz adószámot), hogy tudjak dolgozni, merthogy találtam munkát! A részletek majd később, ha már 100% lesz a dolog...
