Bizony, bizony, nem csalás, nem ámítás! Egy Mercivel „gurultunk” keresztül Skócián!

Persze ennek voltak előzményei is: anyuék kijöttek hozzám 5 napra. Elég hirtelen elhatározásból indult a dolog, mert 2 héttel az utazás előtt foglaltunk le mindent és akkor még minden úgy tűnt, hogy rendben lesz.

De gyakorlatilag semmi sem volt rendben! Anyuéknak március 25-én kellett volna megérkezniük Aberdeenben kb fél 2 körül. Természetesen sikerült belenyúlnunk a British Airways sztrájkba, úgyhogy ha jól emlékszem végül 4 járatból hármat törölt a légitársaság... A 25-ei gépet sikerült 2 és fél órás telefonálgatással átraknom eggyel későbbre, a hazafelé menő gépeket pedig anyuék intézték a reptéren. Aztán 25-én délután naivan kimentem fél 5-re a reptérre, amikor is a gépnek meg kellett volna érkeznie. Pár perccel hamarabb kiértem és nagyon megörültem, amikor a kijelzőn az volt kiírva, hogy a gép 16:20-kor és nem 16:30-kor érkezik... 16:40-kor még mindig az volt kiírva, hogy a gép 16:20-kor fog érkezni. Mit ne mondjak kezdtem aggódni, mert kint valószínűleg az év legnagyobb köde volt aznap. Na de amikor egyik pillanatról a másikra az volt kiírva, hogy további információért forduljak a légitársasághoz, az a bizonyos hideg veríték elkezdett folyni a hátamról... Egyből rohantam a BA pulthoz, ahol közölték velem, hogy a gép Glasgowban (!) fog leszállni. Végül a fél 5 helyett anyuéknak sikerült  negyed 11-kor megérkezniük Aberdeenbe (busszal).

Az első sokk után bementünk a városba, ők lepakoltak a szállodában (ami tisztességes szálloda volt és nem csak 1-1 éjszakára használatos, ugye anyu?!) és utána belevetettük magunkat az aberdeen-i éjszakába (értsd úgy, hogy beültünk a szállodával szemben lévő kocsmába, elegánsabb nevén pubba). Na és itt ért minket (engem kevésbé) a második sokk, ugyanis a pub az egy templomban volt (igen, egy valaha imádkozásra használt templomban és egyébként ilyen pubból/szórakozóhelyből legalább 3 van Aberdeenben). Ráadásként megőrizték a faberakásokat és az egész ódon bensőt egy kis Drakula hangulattal spékelték meg. Ha jól emlékszem, akkor a nap mondata (de lehet, hogy az egész skóciai kiruccanás mondata) itt már sokadszorra hangzott el: „Ezt nem hiszem el!”.

Az első egész nap normálisan indult. Én reggel vártam anyuékat, ők meg várták a bérelt autót, amit csak nem akartak a szállodához vinni annak ellenére, hogy amíg a reptéren vártam, addig megbeszéltem az autókölcsönzővel, hogy másnap a szállodánál vennénk át a kocsit. Ezek után közölték velük, hogy akkor fáradjanak be a reptérre átvenni a kocsit. Anyuék meg is rendelték a taxit, amikor kiderült, hogy akkor inkább a városban kell átvenniük az autót (nem voltam velük ezen a délelőtt, hiszen én fegyelmezetten vártam őket a koleszban, úgyhogy nem tudom, pontosan hogy volt ez a történet). A lényeg, hogy végül nem egy Ford Focust, hanem egy nem tudom milyen Mercit kaptunk! Erre mi volt az állítólagos reakció??? „Ezt nem hiszem el!” Aztán egy majdnem 1 órás rettegés (mert ugye itt minden a „rossz” oldalon van) és eltévedés után sikerült megérkezniük a koleszba és leszállítaniuk a nekem hozott „meglepiket”. Aztán elmentünk vásárolni, ebédeltünk, megnéztük a tengerpartot, sétáltunk a városban és a napot egy pubban (vagy inkább több pubban) zártuk.

Szombat-vasárnap nagy fába vágtuk a fejszénket: elindultunk egy kétnapos felföldi kirándulásra. Reggel fél 9 körül sikerült is nekivágnunk a kanyargós szerpentinnek a Felföld felé. Az idővel végig szerencsénk volt, mert alig esett az eső, és még a nap is megpróbált sütni kisebb-nagyobb sikerekkel. A terv az volt, hogy megnézzük a Balmoral kastélyt, az Elian Donan várat (ahol például a „Boldogító talánt” is forgatták) és utána irány a Skye sziget. Ehhez képest a Balmoral kastély még zárva volt (április 1-én nyitott, ha jól emlékszem) és a Skye szigetre már nem jutottunk el, mert kifutottunk az időből. Úgyhogy az Elian Donan vár után elmentünk Fort Williambe, ahol a szállásunk volt. Na itt hangzott el a következő „Ezt nem hiszem el!”. 25 fontot kellett fizetnünk fejenként egy éjszakáért reggelivel, úgyhogy anyu nem volt túl optimista, de amikor megláttuk a szobákat, kellemesen csalódtunk. Kényelmes ágyak, saját fürdőszoba mindkét szobához és még a reggeli is jó volt, úgyhogy vasárnap reggel abszolút pozitív élményekkel indultunk neki a napnak. Először Glen Coe-ba mentünk volna, amit nem találtunk meg, úgyhogy megint megpróbáltunk eljutni Skye szigetre, de csak Mallaig falucskáig jutottunk. Onnan aztán Loch Ness felé vettük az irányt, de sajnos a Látogató Központ bezárt mielőtt odaértünk volna. Kívülről lefotóztuk az Urquhart várat (mert az is bezárt mire odaértünk), próbáltuk megtalálni Nessiet, de nagyon szégyenlős volt és megpróbált elbújni, de egy óvatlan pillanatban mégis sikerült lefényképeznünk! :-) Inverness-en átautóztunk és még egy gyors katedrális nézés után Elgin városkában este hulla fáradtan zuhant ki-ki a saját ágyába Aberdeenben.

Hétfőn egy dél-skóciai, főleg kastélytúrára, indultunk. Glamis kastély volt az első szerencsés versenyző, utána következett a Blair kastély és mivel Scone (ejtsd: „szkún”, igen, az a drága skót akcentus) kastély még zárva volt, ezért elindultunk St. Andrewsba, ahol Lilikével és Imolával találkoztunk (bár elég gyors találkozás volt az akkora már majdnem hóviharrá erősödő esőben) és „leszállítottuk” Lilike pakkját otthonról.

Kedden délelőtt még elmentünk ajándékokat vásárolni az otthon maradt „kicsiknek”, sétáltunk egy utolsót a városban, lefényképeztük a „templomot” (értsd: kocsmát) és elindultunk a reptérre. Ott aztán leadtuk az autót, könnyes búcsút vettünk egymástól kb 2 hónapra (mert kb 2 hónap múlva megyek haza), anyuék felszálltak a már KLM gépre, mert a BA sztrájk miatt a BA nem tudott járatot biztosítani és ezért átrakták őket a KLM járatokra, én meg „dacolva a viharos szelekkel” visszaküzdöttem magam a koleszba (igen, ez az a (hó)vihar volt, amivel tele voltak/vannak a hírek otthon). De a kaland itt még nem ért véget, ugyanis a KLM jó szokásához híven mit csinált? Persze, hogy Amszterdamban hagyta anyuék mindkét bőröndjét, illetve csak az egyik volt az övék, mert a másikban az én ruháim voltak. Na aznap én mondtam, hogy „Ezt nem hiszem el!”. Viszont másnap a bőröndök is hazaértek (egyben). A tanulság: KLM közelébe soha többé nem engedem a bőröndjeimet!

Mellesleg itt szinte semmi nem volt abból a hatalmas viharból, amitől zeng a sajtó. Valóban fújt a szél (igaz, nem kicsit) és esett az eső és a hó, de csak kedd este lett fehér a táj, ami itt szerda reggelre el is olvadt és például ma egész nap sütött a nap (bár csak 9 fok volt). Szóval, ha valaki Skóciába készülne egyetemre, akkor csak tengerparti várost válasszon, mert ott minimális az esélye a túl szélsőséges időjárásnak.

Képek: http://picasaweb.google.hu/lilla1213/MercinSkociaban2010032530#